Az Ogier-Ingrassia kettős világbajnok interjúja

Sebastien Ogier és Julien Ingrassia az Ausztrál Rally-n győzött, a Volkswagen Motorsport párosa ezzel bebiztosította harmadik világbajnoki címét. A két versenyző a futamot követő sajtótájékoztatón mesélt érzéseiről, a viadalról és a törekvéseiről is.

- Seb, ez mindig is egy nagy hétvégének nézett ki, de megnyertétek a világbajnokságot is. Hogy érzed magad?

- Természetesen nagyszerűen érzem magam. Úgy vélem, a verseny előtt azt gondolta mindenki, hogy elsőként rajtolva nem lehet nyerni, amikor láttuk a pályabejáráson az utakat. Elég lehetetlennek tűnt, de próbálkozom mindig, ezúttal pedig még keményebben próbálkoztam, hogy kompenzáljam ezt. Kétségtelen, hogy az első két nap kemény volt, de a valaha volt egyik legjobb teljesítményemet nyújtottam ezen a versenyen. Nagyon büszke vagyok erre, és nagyon büszke vagyok az egész csapatra. Egyszerűnek tűnhet kimondani ezt a mondatot, de hatalmas köszönetet érdemelnek. Együtt értük el ezt a hihetetlen teljesítményt.

- Mások az érzések a harmadik címmel kapcsolatban?

- Igen, más a szám! Azt hiszem, legalábbis számomra az első mindig is a legerősebb, sok évet küzdesz, hogy elérd, azzal egy nagy megkönnyebbülést érzel. A második azonban a megerősítés, és jó kimondani: ’Nem véletlenül értem el az elsőt’. A harmadik aztán egy jó folytatás. Számomra azonban azt is jelenti, hogy egyre erősebbé válunk. Nem tudom, hogy a csúcson vagyunk-e, de közel vagyunk hozzá talán. Tíz forduló után egy tökéletes szezon ez eddig: nem voltak komoly hibák Juliennel együtt, és egy egyszeri, kis technikai probléma volt a kocsival, ez semmi az autósportban.

- Úgy gondolom, a riválisaitok aggódnak azon, hogy még jobbak lehettek.

- Nem mondanám, hogy az tudok lenni, nem akarok arrogánsnak tűnni. Azon gondolkodom folyamatosan, hogy mit tudnék jobban csinálni és min tudnék javítani. Vannak még kételyeim, ez azonban emberi dolog, fontos, hogy legyenek ilyen kételyek, ez segít abban, hogy jobbá válj. Ez a szezon… nehéz ennél a szezonnál jobbat csinálni, a cél pedig az, hogy ezen a szinten maradjunk.

- Ezen a hétvégén kellett vállalnod kockázatot?

- Az biztos, hogy kockáztattam. Azt mondanám, nem volt őrültség. Megvolt az az érzésem mindig, hogy kontrol alatt vagyok, de ember is vagyok, nem mondhatom azt, hogy semmi sem történhet. Nagyon alacsony volt a tapadás elsőként az úton, az íven vagy, az egyensúly pedig elég labilisnak tűnik. Igen, kemény ez, de kezdem megszokni. Sok verseny óta vagyok ebben a pozícióban, kezd nagy tapasztalatom lenni abban, hogy első vagyok az úton. Egyre többet küzdök azonban magammal a frusztráció miatt, amit akkor érzek, amikor csaknem tökéletes szakaszt futok és egyre több időt vesztünk. Próbálkoznom kell és várni a vasárnapra. Szép volt ma megnyerni az összes szakaszt és így befejezni a versenyt. 

- Mi a cél az utolsó három versenyre?

- Nem gondolkodtam még ezen. Annak van most itt az ideje, hogy ünnepeljünk. Úgy gondolom, egy szép ünnepély lesz a Frankfurti Motor Show-n holnap. Ezúttal nem ünnepelhetünk a csapattal, de a repülőn lesz valami különlegesség Juliennel, Jost Capitóval, Andre Dietzellell és a feleségemmel. A szezon vége bizonyosan nyugodt lesz. Örülök, hogy visszatérünk Korzikára, új tapasztalat lesz az mindenkinek. Nem mindenki boldog, hogy oda kell menni, a versenyzők számára azonban egy jó kihívás. Most már csak arra gondolhatunk, hogy jobbá tegyük a statisztikákat és tartsuk ezt a szintet a szezon végéig. Az a célom, hogy hibák nélkül fejezzem be az évet. Nem hinném, hogy csinált valaki ilyet valaha is, három verseny van még hátra…

- Gratulálunk Julien! Hogy érzed magad?

- Annyit szeretnék csak mondani, hogy igazságtalan az élet. Európában reggel nyolc óra van, és minden barátom részeg már miattam! Nekem volt egy drogtesztem, ami azt jelenti, hogy a sajtótájékoztatóig vizet ittam csak. Igazságtalan az élet!

- Egyre jobban alakulnak a dolgok, nem így van?

- Sok dolgot kell figyelembe venni: mindig megpróbálunk javulni abban, amit csinálunk. Kis lépések ezek, de számítanak. Mindig mondtam, nem vagyunk egyedül: nem csak ketten vagyunk az autóban, kétszázan vagyunk, ez a Volkswagen Motorsport. Egy dolog, amire emlékszem, hogy amikor tíz évvel ezelőtt elindultunk együtt, ki álmodott volna arról, hogy világbajnokok leszünk egyszer, kétszer, háromszor? Magam sem tudom elhinni még.

- Barátokkal és a családdal fogsz ünnepelni, amikor hazaérsz?

- Igen, nem terveztem meg még, az azonban biztos, hogy azokkal fogok maradni, akik már húsz éve vagy még hosszabb ideje követnek. Nem felejtjük el, hogy két család van most az életünkben; az, amelyikkel a Volkswagennél vagyunk, valami különleges. 2012-ben kezdtünk, és valami különleges most.

Andrew

2015. szeptember 14.