A győztesek interjúja

 

Andreas Mikkelsen és Ola Floene a 2015-ös Katalán Rally-n életük első rali világbajnoki futamgyőzelmét aratta. A két versenyző, valamint főnökük, Jost Capito, a Volkswagen Motorsport vezetője a futamot követő sajtótájékoztatón mesélt a viadalról és érzéseiről.

 

- Andreas, gratulálok! Sokszor beszéltünk arról, hogy hol jön el az első győzelmed…

- Sosem mondtam, hogy Spanyolországban.

- Milyen érzés?

- Nem ért el még a tudatomig. Erre a hétvégére megérkezve egy stratégiám volt, mégpedig hogy bebiztosítsam a bajnokság harmadik helyét. Talán Wales lett volna az egyetlen hely a győzelemre, ahol teljesen szabad lehettem volna. Pénteken sokat kínlódtunk, de tudtuk, hogy szombaton megváltozhatnak a dolgok az aszfalton. A mérnökömnek, Richard Browne-nak kell ezt a győzelmet ajánlanom. Aszfaltos teszt nélkül érkeztünk ide, de egy olyan beállítást találtunk, amivel elég gyorsan elégedett voltam. Ezt követően a lehető legkeményebben küzdöttük magunkat vissza, és végül közel kerültünk Jari-Mattihoz, amikor tegnap problémái voltak. Ma jobb lábbal keltem fel, de még mindig azt mondom, hogy Wales-re gondoltam… Nagyon jónak éreztem, olyannyira, hogy fel tudtam venni a versenyt Jari-Mattival, és sikerült is kicsivel megelőznöm. Aztán defektje volt, és kicsit előtte voltam. Volt egy meleg pillanatom az első kanyarban, utána pedig nagyon szoros volt. Tudtam, hogy egy tökéletes szakaszra van szükségem. Nem tudtam ilyet teljesíteni a teljes verseny során, végül azonban meglett, ami elég volt Jari-Matti feltartóztatásához. Amikor megkaptam az üzenetet Julian Portertől és Colin Clarktól, nem hittem el. Ismerem ezeket a fickókat, amikor van egy kisebb helyzet, azt mondják: „Ó, bukott, bukott”, de amikor hallottuk a csapatrádión, hogy Ogier megállt a szakaszon… Még mindig nem hiszem el, hogy ez történt! Egy nagyszerű befejezés volt ez számomra. Természetesen szomorú vagyok Seb miatt, de ha meg akarja nyerni a Power Stage-et, kockázatot kell vállalnia. Végül fantasztikus ez számomra. Egy hosszú út volt ez, egy igazán hosszú út.

- De most megtetted…

- Úgy érzem, mintha lekerült volna a vállaimról a súly. Megcsináltam, és könnyebb lesz ezt ismét megtenni.

- Voltak könnyek a szakasz végén?

- Igen, egy hosszú út volt ez sok jó és rossz történeten át – hogy végül megszerezzük első győzelmünket –, hosszú ideje dolgozunk ezen. Természetesen érzelmes ez.

- Nyertél már bajnokságot korábban. Hogyan lehet összehasonlítani azzal?

- Ez hirtelen jött, nem tudom összehasonlítani az IRC ciprusi megnyerésével – ott annyira ideges voltam az utolsó szakasz előtt. Itt azonban nem voltam olyan ideges a befejező gyorsaságit megelőzően, nem volt idegesség, mivel a második helyért küzdöttem, és korábban is a második helyért harcoltam. Nagyon boldog vagyok, hogy nem tudtam, hogy az elsőért csatázunk, sokkal idegesebb lettem volna, ha így történik! Biztos vagyok benne, hogy felfogom, de időbe fog telni – ez akkora meglepetés.

- Szabadon mész most Wales-be…

- Igen, pontosan, szabadok leszünk ott, és egy nagyon jó érzés ez természetesen. Megpróbálok egy nagyszerű eredményt elérni ott. Versenyképesek voltunk tavaly, és megpróbálok így tenni ismét, de anélkül, hogy a második szakaszon buknék. Jó érzés valós nyomás nélkül odamenni.

- Volt egy fogadás a mérnököddel, Richarddal, hogy lenyírja a haját, amikor nyersz. Megvan még a haja?

- Szereti a haját. Nem vagyok biztos benne, hogy lesz szívem hozzá azt mondani neki, hogy meg kell tennie.

- Ola, első győzelmed a rali világbajnokság. Hogyan érzed magad?

- Csodás. Talán láttátok a TV-ben, normális esetben tudom kontrollálni magam, ezúttal azonban fel kellett ezt adnom. Hallottam a rádión, hogy Ogier kicsúszott. Azt kérdeztem: „Rendben vannak?” „Igen, rendben vannak.” Akkor nyertünk. Amikor ott álltam az utolsó szakasz rajtjában, messze nem gondoltam rá, hogy ez történik. A második helyért akartam megküzdeni, és a legjobbamat nyújtani a navigátorülésből, olvasni az itinert, és mindez jött. A helyemben kellene lenni megérteni ezt.

- Milyen volt a kocsi tetején állni?

- Hozzá tudnék szokni, hogy legyen ott egy szék.

- Sok mindenen keresztülmentetek…

- Az első alkalommal, amikor navigáltam neki, 16 éves volt, és nem beszélt olyan sokat, mint most. A 2012-es Catalunya után szakítottunk, és nehéz volt egy évig, tavaly visszatértünk, és olyanok vagyunk, mint a testvérek. Semmi sem változott. Annyira éhesek vagyunk mindketten, annyira szeretjük a sportot, annyira akarjuk. Mindketten motocross-os srácok vagyunk, akikben több félelemnek kellene lenni – jobban tudja kontrollálni az övét, mint korábban! Őszintén szólva a helyemben kellene lenned.

- Jost, beszélj a várt váratlanról… meséld el az elmúlt pár órát!

- Az első dolog, amit el kell mondani, hogy kórházba vittük Sebet egy ellenőrzésre, megvolt a vizsgálata, és minden rendben volt – ez a legfontosabb dolog, az egyetlen dolog, ami igazán számít. Egy fantasztikus csatánk volt az első és második, majd a második, harmadik és negyedik helyért. Az utolsó szakasz után FX (Demaison, a Volkswagen technikai projektvezetője) odajött hozzám és azt mondta: „Egy olyan autót csinálunk, hogy egy finn tud nyerni Korzikán, aztán egy norvég arra használja, hogy győzzön Spanyolországban – úgy gondolom, a Polónak egy igazán jó kocsinak kell lennie!”. Talán túl korán csináltam meg a szerződést ezekkel a srácokkal, úgy gondolom, ma este nekik kellene fizetni, hogy vezethetik ezt az autót!

- Mi volt a bázison a reakció a győzelemre?

- Egy érdekes napunk volt ma a mérnöki irodában. Jari-Matti és Andreas mérnöke szembenézett egymással az asztalnál, mi pedig láttuk, hogy a mosolygós arcuk szomorúvá vált a nap folyamán néhányszor. Elég érdekes volt látni ezt a testbeszédet – én pedig mindig hittem Andreas-ban. Én adtam számára a célt, hogy nyerjen egy versenyt idén, elég közel kerültünk a szezon végéhez, de tudtam, hogy szállítani fogja. Nem volt csapatutasítás, egyenes módon és sportszerűen győzött – nem úgy, hogy bárki is hagyta volna nyerni. Senki sem tette ezt könnyűvé számára, küzdött, és elérte.

- Mi a cél Wales-re?

- Hogy egy Polo nyerjen. Ennyi. Ez az, ahogyan működünk: mindannyian a Volkswagennek dolgozunk, és nem részesítjük kedvezményben egyiket sem a hat srác közül. Csatázhatnak, és remélem, hogy az egyik Polo lesz az, amelyik győz.

- Jost, itt van három srác, akinek nincs vesztenivalója. Mi a terv Wales-ben? (Markus Stier Sport Auto, Németország)

- Teljesen nyitott a dolog. Vigyázni fognak az autókra.

- Andreas, hat éve te nyerted a Costa Brava Rally-t, a katalán egy hazai verseny számodra? (Marco Giordo – Autosprint, Olaszország)

- Jól emlékszem a Costa Bravára. Ez volt az első nemzetközi verseny, amit aszfalton nyertem, és különlegesnek érzem, hogy itt szereztem meg az első rali világbajnoki futamgyőzelmemet. Van egy dolog, amit el kell még mondanom, egy nagyon élvezetes csata volt ez Danival és Jari-Mattival, és nagyon vicces, amit Jost említett a mérnökökről. A nap közbeni gyűjtőben beszélgettem a mérnökömmel, amikor nyolctized másodperc volt közöttünk. A tervemről kérdezett, én pedig mondtam neki: „Bele fogok rúgni egy-két finn fenékbe.” A mérnököm elmondta ezt Jari-Mattinak, aztán az utolsó szakasz előtt odajött hozzám Jari-Matti, és azt mondta: „Tudom, mi a terved!”. Ez is mutatja, mennyire élvezzük, keményen csatázunk a szakaszokon, de a szakaszok között nagyon élvezetes a dolog.

 

Mikkelsen a rali világbajnokság hetvenötödik futamgyőztes pilótája, a 26 éves versenyző hatvannegyedik fellépésén érte el ezt a sikert, Petter Solberg és Mads Ostberg után harmadik norvégként. 46 esztendős navigátora, Ola Floene viszont az első viking navigátor, aki nyerni tudott a ralisport nagyszínpadán.

 

Andrew

 

2015. október 28.