Latvala Loebtől is tanult

„Minden versenyző álma, hogy aszfalton, murván és havon is nyerjen” – mondta Jari-Matti Latvala a Francia Rallye céljában, akinek a futamot megelőzően már csak az aszfaltos diadal hiányzott a gyűjteményéből. Nos, a Volkswagen pilótája elérte ezt a mérföldkövet is a gall futamon, egyúttal megszakítva a finnek kemény burkolaton tizenöt éve tartó győzelem nélküli sorozatát. Ezt megelőzően legutóbb ugyanis Tommi Makinen tudott igazi aszfaltos viadalt nyerni, ami még 1999-ben történt San Remóban (a szakértők a Monte-Carlo Rallye-t nem sorolják ebbe a kategóriába; ott legutóbb 2006-ban Marcus Grönholm győzedelmeskedett finnként).

Latvala öröme érthető volt tehát. „Elképesztő érzés. Ha visszamegyünk a 2008-as katalán versenyig, amikor egy Ford Focus WRC-t vezettem, akkor hat percet vesztettem Sebastien Loebhöz képest, aki megnyerte a futamot… Hat év, egy perc évente! Hosszú idő ez, de megcsináltuk. Az álmom volt, hogy nyerjek. Számos alkalommal közel voltam hozzá, de hibáznom kellett Németországban, hogy megértsem és kontrollálni tudjam magamat, amikor vezető pozícióban vagyok. Egy alapvető hiba volt az, de egy kontrollált érzést adott számomra, ami ma meg is volt. Segített az a tapasztalat” – nyilatkozta Latvala, aki hozzátette, megkönnyebbült ennek a győzelemnek köszönhetően.

A finn pilóta felfedte, milyen állomásai voltak az utóbbi éveknek, míg eljutott az első aszfaltos sikeréig. „2009-ben és 2010-ben nagyon messze voltam az élmezőnytől, úgyhogy néztem, hogyan vezet Loeb. A videókon tanulmányoztam az íveit, és tanultam, hogyan kell aszfalton vezetni. Megtanultam tőle azt, hogyha az ember nem biztos abban, hogy egy gyors rész padlógázas, jobb elemelni a gázpedálról a lábát, mint fékezni. A fékezés megöli a sebességet, a gázelvétel viszont megtartja a nagyobb tempót és kevésbé borítja fel az egyensúlyt.”

Latvala bevallása szerint aszfaltos teljesítményének egy másik fordulópontja a legendás nürburgringi pályán megrendezésre kerülő 24 órás viadalon történt 2010-es rajthoz állása. „Az egy nagy segítség volt, mivel felnyitotta a szememet. Rájöttem, hogy teljesen rossz, ahogyan vezetek. Nem használtam megfelelően az aszfaltot. Megtanultam használni az út teljes szélességét és kicsit később befordulni a kanyarokba. Úgy értettem meg, hogy hogyan kell csinálni ezt, hogy az elöl haladó versenyzők íveit néztem.”

Évről évre jött meg a tudás és a tempó tehát, olyannyira, hogy Latvala ma már aszfalton is az élmezőny tagja. A Francia Rallye első napján történt, hogy az időeredményeket látva a csapattárs, Andreas Mikkelsen őrültnek nevezte az egyébként magabiztosan autózó Latvalát. „A hatodik szakaszt követően, amikor Miikka a guminyomást ellenőrizte, Andreas elment mellettünk, és mutatta lenyűgözöttségét. Akkor jöttem rá, hogy nagyon jó volt az időnk. Később hallottam csak, hogy mi értük el a legjobb időt a szakaszon. Ez azon pillanatok egyike volt, amikor az ember tökéletes szakaszt produkált. Volt néhány gyorsasági, ahol nyomtam és tökéletes volt az érzésem, ahol erős időket értünk el” – mondta a világbajnokság második helyén álló versenyző, aki Mikkelsent sem mulasztotta el méltatni. „Meg kell mondanom, Andreas is mély benyomást keltett. Amit Németország és e között a verseny között csinált, második helyen végzett és üldözött engem, a tempó, amit ment, nagyszerű. Nem emlékszem, hogy skandinávok végeztek volna egy aszfaltverseny első és második helyén, meg kell néznünk a történelmi adatokat!”

Latvala navigátorát, Miikka Anttilát arról faggatták, hogy volt-e meleg pillanatuk a verseny során. „Őszintén szólva nem volt meleg helyzet. A legnagyobb pillanat a közúti szakaszon volt, ahol megpróbáltam időben begyűjteni a murvakémektől az információkat, ellenőriztem a gumikat és figyeltem arra, hogy időben érkezzünk az ellenőrző állomásra, ez volt a legstresszesebb pillanat számunkra.”

Andrew

2014. október 6.